2009. április 25., szombat

Találkozás Schäffer Erzsébettel

A Kájoni János Megyei Könyvtár PÉNTEK ESTI TALÁLKOZÁSOK , az életmód, szabadidő témájú folyóiratok keretén belül meghívta Schäffer Erzsébet írót, újságírót, a Nők Lapja főmunkatársát közönségtalálkozóra Fontos történetek útközben címmel.
A találkozó 2009. április 24-én vette kezdetét a könyvtár olvasótermében.
* * *
Erzsébet történetei nemcsak a Nők lapja és más folyóiratok hasábjain jelentek meg, hanem könyvformában is. Könyveiből helyben is lehetett vásárolni. Alkotásainak kötetben való gyűjtéséhez igen találó címeket választott,- Bodobács, Egyszer volt, Hol nem volt, Lábujjhegyen, Ómama és a főpincérek, Pipacsvirágom, Toronyiránt.
* * *
Azt is lehet mondani "szinte észrevétlenül" kezdődött el ez a nagyszerű találkozás. Erzsébet világképének része minden ami tiszta és emberi. Megnyerő közvetlenséggel az emberi kapcsolataink, egymásrautaltságunk és a bennünk rejlő közösségi élet titkaira derít fényt, figyelmeztetve arra, hogy nem önmagunkért vagyunk és felelősséggel tartozunk egymásnak. Éppen ezért nincs mitől félni, nem vagyunk sem többek, se kevesebbek, amíg adni tudunk. Úgyis az élet tele van riogatással és mindenféle szörnyűséggel, amit nehéz levetkőzni, ha nem vagyunk képesek rezonálni embertársainkkal és folyton előítéleteket táplálunk egymás iránt.
Jó volt hallani a kis örömök szépségéről szóló történeteket, amelyek az igazi boldogsághoz kalauzolnak bennünket. Igazi boldogságérzet általában egy ember életében meglehetősen kevés, de megragadni a pillanatot és észrevenni a körülöttünk sziporkázó kis csodákat örömmel töltheti el lelkünket. Ezekre az apró kis csodákra hívta fel a figyelmet Erzsébet, amikor saját életéről, megtörtént eseményekről beszélt nekünk. Valós események megírásakor ő maga sem lát bele az úton-útfélen, családi-baráti körökben és egyéb hétköznapinak tűnő kapcsolatok történéseibe, de mindig tudja, hogyha valami készülőben, azaz kialakulóban van. Nagyon jó helyzetfelismerő, igazi szemlélődő, az emberi jóság szikrájára való rátalálás buzdítja az ismeretlenen keresztül vezető úton át a felismert csodavilágba, egy másik lélek felé. Ez olyasvalami, amikor a ködben nemcsak a homály rémességét nézzük, hanem képesek vagyunk felfedezni az általa burkolt titokzatosságot-misztériumot is.

Köszönet Erzsébetnek, hogy elfogadta a meghívást, és beavatott titokzatosan szép és mégis emberközeli világába.

Lejegyezte: Borbé Levente a Márton Áron Gimnázium könyvtárosa

Nincsenek megjegyzések: