2010. február 22., hétfő

Jerome David SALINGER hagyatéka

2010 januárjában 91. évesen távozott körünkből Salinger az amerikai irodalom egyik meghatározó alakja.

Több mint ötven esztendőt az amerikai Cornish városkában élt, elutasítva mindenféle közszereplést. Hagyatéka sokak számára értékes kincs, másoknak pedig éppen az ellenkezője. Minden szakvéleményen túl, nagy népszerűségnek örvendett a Zabhegyező című regénye. A könyv hatvan millió példányban kelt el. Műve megjelenése után öt esztendeig a szerző kerülte az embereket, újságírókat sem fogadott, sőt életrajzíróját is beperelte.
Az írást, lelket simogató szépségnek, a mű közreadását pedig a magánéletbe való durva beavatkozásaként élte meg. Egyes állítások szerint álnéven továbbra is publikált. Barátnője úgy emlékszik, hogy a magányban több regényt is írt, amelyet saját széfében zárt el. Ezek szerint írói életműve halálával még nem záródott le.


* * *

Az eddigi ismereteink alapján életműve nem számottevő, viszont ismert írásai tartalmasak és mélyrehatóak.
A Zabhegyezőben egy gimnazista három hónapos kálváriáját eleveníti meg, egy fiatal kitaszított kamaszét, aki menekülni próbál az őszintétlen világ elől, végül az elmegyógyintézetben találja magát. A történetet sajátmagáról írja Holden a könyv hőse. A zabhegyezés gondolata pedig egyfajta „belső lelki tisztaságmegőrzést” rejt magában.

Továbbiakban csak néhány regénye és elbeszéléskötete jelent meg. Felénk is ismertek az 1953-ban írt Kilenc történet, majd az 1961-ben kiadott Franny és Zooey és az 1963-ban megjelent Magasabbra a tetőt ácsok! valamint a Seymour: Bemutatás című kisregény.

A Kilenc Történet hősei kamaszok, akik idejekorán felnőttek, s ezért az elvesztett gyerekkor után áhítoznak. A történetek szereplői romlatlan emberek, akik kiutat akarnak találni a rájuk nehezedő romlott világból.
Az egész novella humoros gúnnyal van átitatva. Szereplői cinikus hangnemet ütnek meg, de valójában egészen más emberek, s ezért válik mindegyik történet érdekessé.

Franny és Zooey három beszélgetésnek a története.
Az első párbeszédben Franny és udvarlója között zajlik. A párbeszédből hamar kiderül, hogy Franny lelki válságban van. Kiutat próbál találni ebből a válságos helyzetből, ezért olvassa A zarándok című vallásos könyvet, amelyben egy orosz parasztról ír, aki a helyes imádságban találja meg hitét.
A második beszélgetés a Glass család otthonában zajlik. Franny még mindig sajátmagával vívódva pihen a díványon, miközben anyukája és testvére a fürdőben beszélgetnek. Beszélgetésük feltárja a Glass család hét igen különleges és művelt gyerek eddigi sorsát.
Végül Zooey beszél lánytestvérével Franny gyötrődő lelki válságáról. Franny nem kapva eleget az egyetemi élettől csak spirituális úton képzeli el, hogy gyógyírt tud szerezni szenvedéseire. Beszélgetéseknek lényege az élet értelme, amelyben a szereplők valóságos túlművelt egyéniségként jelentkeznek.

A magasabbra a tetőt, ácsok! művében Salinger emberismerete kap szárnyra. Szintén a Glass családtörténete részleteit eleveníti meg, Seymour a legidősebb fiú esküvői előkészületének történetét. Az esküvőből nem lesz semmi, mivel Seymour nem bírja elviselni a nyilvános szereplést, inkább mennyasszonyával együtt megszöknek. A felháborodott násznép kénytelen kocsiba ülve elhagyni a helyszínt.
Minden egyes mellékszereplő jelleme bravúros megformálása igazi csemege az olvasó számára, amiben nem hiányzik, sem a humor, sem az önirónia jó adag bölcselettel megtoldva.

Seymour regénye teljesen filozofikus, néhol akár elvont is. A könyv Seymour öngyilkossága előtti életét meséli el öccsén Buddyin keresztül, aki kiadatja bátyja haiku-it. E történet ugyanakkor magába foglalja az amerikai irodalmi életet, beszél a távol-keleti költészetről, hitről és vallásról. A mű gondolatok zömét ontja, árassza felénk, jobb többször is elolvasni, mert a sorok között megtalálhatjuk a keresett választ, úgy a történetre, mint életfelfogásunk egyes dolgaira.

* * *

Salingert érdemes olvasni. Kár lenne kihagyni, sok érdekes egyéni, és egyetemes emberi értékekkel foglakozó életmű tárul elénk. A Salingeri világkép a miénk is, gondolatai művein keresztül igen tekintélyes örökség, amelyet mégis ránk hagyott.

Borbé Levente

Nincsenek megjegyzések: