2012. március 26., hétfő

Román irodalom magyar nyelven


Szokás mondani, „annyi ember vagy ahány nyelvet ismersz”. Magától értetődően vonatkozik a szaknyelvekre is, amely megtanulásának kézenfekvő helye az iskolai órákon való beavatás.
            Nyelveken beszélni nagyszerű dolog. Egy művet olvasni eredetiben pedig egyenesen felemelő. Csak jókat lehet mondani e nyilvánvaló, nemcsak hasznos, hanem a megértést tovább fejlesztő, serkentő tényről. Azonban eljutni más nyelvek világába elég hosszú az út… Először ismernünk kell saját anyanyelvünket, hiszen ez az egyetlen hiteles kiindulópont az ismeretlen megismerése felé.
            Hogy miért is érdemes e néhány gondolatot felsorolni? Nagyon egyszerű. Iskoláinkban egyre keresettebbek főleg a román irodalmi művek magyar nyelvű változatai. Lehetséges, hogy gyerekeink, főleg itt Székelyföldön nehezebben sajátítják el a román nyelvet, de mint tudjuk, bármennyire értünk más nyelveken, a legkifejezőbb a sajátunk marad; még akkor is, ha szórványban nőttek fel egyesek, szívesebben olvasnak román íróktól anyanyelvükön műveket.
Itt, ebben az esetben néhány gondolat erejéig kitérek a román nyelv és irodalmi tankönyvekre, amelyeknek tartalma még a román anyanyelvű diákokat is meggondolkoztatja… A beavatatott szakértő tanárok véleménye szerint, tömören szólva nem éppen a legegyszerűbb út vezet az ország nyelvének elsajátítása felé. Ezen kívül pedig nem minden diák rendelkezik azzal a tudásszinttel, amelyet megkövetelnek ezekben a tankönyvekben.
A fentiekből egyből kiderül, hogy a múlt század ötvenes éveiben elkezdett, román írók, költők, drámaírók és esszéírók műveinek lefordítása helyénvaló volt. Az akkori politikai hangulat is pártolta ezt. Mindegy miként történt, a lényeg azon van, hogy szintén a múlt század hatvanas, hetvenes és még a nyolcvanas éveinek elején szép volt a felhozatal román művek fordításából. Az 1985 után egyre ritkuló fordítások a diktatúra utolsó éveit jelzik. Az 1990-től megjelenő fordítások, netán újra kiadások szinte elvesztek az idő mezsgyéjében. Alig lehet egyet-kettőt felmutatni.  Még a kortárs irodalomból is csak néhány akad. A régi művek újrakiadása elmaradt, pedig már készen le is vannak fordítva.


Hogy milyen román műveket keresnek a diákok? Egyszerű. Ami benne van a tanítási programban. Azért néhányat közülük érdemes felsorolni: Caragiale novellái és színművei, Călinescu – Ottilia titka, Eminescu prózája, Eliade novellái és regényei, Negruzzi prózai írásai, Petrescu – A szerelem utolsó, a háború első éjszakája, Rebreanu – Ion és Akasztottak Erdeje, Sadoveanu – A balta és Ankuca fogadója, Slavici – Anyja lánya, Voiculescu prózai írásai, román népballadák ( kiemelve a Mioriţa és Manole mester).   
Pár éve történt egy kísérlet a könyvek kiadatására Léstyán Dénes bácsi személyében, a  csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola akkori könyvtárosának jóvoltából. Sajnos ez a kísérlet kudarcba fulladt, vagyis nem sikerült meggyőzni egyetlen hazai kiadót sem a kötetek nyomtatásának szükségességéről.
Lehet, hogy nem értem azokat a procedúrákat, amelyekkel szembe kell néznie egy kiadónak, de meg lehetne próbálni, mert megérné. Az az érzésem, ha a már lefordított műveket újra kiadnák nagy sikere lenne, s szép számmal szereznék be nemcsak a magyar oktatási intézmények, hanem az egyes emberek is vásárolnák saját maguk részére.
Borbé Levente


Nincsenek megjegyzések: