2012. május 14., hétfő

Borsodi L. László új kötetéről


A szavak ahol megtalálnak, ott kezdődik a költészet. Az irodalom munkái, s azoknak is egy része, amelyek megérintenek általában egyedi eredetiséget hordoznak magukban. Azt hiszem ez a jó. Az illúzió adta idő- és térbeli utazáson keresztül haladva böngészgetés közben jutottam el az állandóságig. Ez az állandóság hordozza magában az örök fényből kipattanó kis sugarakat, amelytől széppé válik az élet, a legnagyobb ajándék. Megerősíti hitem, s erre van a legnagyobb szükségem.
            Borsodi László legújabb kötetének olvasása közben is valami hasonló villanást éreztem. Ez az élményeredmény néhol megbabonázott, hiszen van benne egyszerűség, eredetiség, érthető tartalom, mesélő képvilág, amelybe mindazok beleférnek, akiknek  szükségük van az őszinteségre és a feltöltődésre. Egy varázsba csomagolt utazáshangulat gyanánt partot érő, néha szellemi komorsággal, de üdeséggel is párosuló szépségáramlatok lényegmarasztaló elemei szabadítanak fel a gúzsba kötött hétköznapokból, miközben csak arról regélnek. Ez egy kettősség, s mégsem meghasonlás, hiszen az állandóságban való utazás egyben tisztít, lehet az bármilyen hangulatot keltő elem, ugyanakkor előhozza az egymásrautaltság mélységeit és magasságait, amelytől a részek egy egésszé kerekednek ki.
            Úgy érzem többször is érdemes fellapozni a kötetet, mert benne van a lehetőség a továbbhaladásra, akkor is, ha netán valamelyik félemeleten úgy éreznénk, hogy szükségünk van a feltöltődésre. Vagy akkor is, ha éppen a körülölelő világot más szemszögből, hamis elemektől mentes képekből próbáljuk összerakni. Igen, a kötet eredetisége az, ami egyféleképpen megmozgatta belső világomat, s számomra bizony ez már költészet. 

Borbé Levente


 

Nincsenek megjegyzések: