2013. május 17., péntek

BEDER TIBOR KETTŐS KÖNYVBEMUTATÓ


Az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza Könyvtára és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) közös szervezésében 2013. május 6.-án Csíkszentdomokoson a Márton Áron Általános Iskolában, május 9.-én pedig Maroshévízen a Kemény János Elméleti Líceumban Beder Tibor két újabb könyvének bemutatására került sor: Gyalogosan Törökországban és Egymás között magyarul.
            Beder Tibor nevét ki ne ismerné Székelyföldön?
Neve tehát nem csak itt, székelyföldiek, hanem nagyon sok erdélyi, és a határokon túl élő magyar fülében is ismerősen cseng. Ez azért van így, mert gazdag közéleti tevékenysége, írói munkássága mellett, a török-magyar barátság ápolásának, a magyarságtudat erősítésének az elkötelezettje.
Pedagógusként és főtanfelügyelőként nyíltan vallotta, hogy az iskola ”nem alattvalókat, hanem királyokat” kell neveljen. Tanítványok százai tanultak hosszú éveken át, nemcsak földrajzot, hanem a szülőföld szeretetét, emberséget is.
A kommunista diktatúra által elsorvasztásra ítélt, halódó magyar iskolák egyik megmentője, kutató, tíz nagy sikerű könyv szerzője, a veszendőben lévő szórvány magyarság nemzettudatának óvója a nemzetközi hírű Julianus alapítvány létrehozója (kisebbségi sorsban élő magyarság védelmére).
Beutazta Európát, két alkalommal az ottani magyarok meghívására az Amerikai Egyesült Államokba is járt és előadásokat tartott az erdélyi magyarokról.
18 féle kitüntetést kapott (pl. Orbán Balázs díj, Rodostó város Díszpolgára, a Johannita Lovagrend tagja).
            Beder Tibor nevéhez kapcsolódik a Macarköyben (mai nevén Gebiz) felállított székely kapu, melyet Csíkszentdomokoson készítettek. E székely kapu felállításának előzménye az 1990 nyarán megtett törökországi gyalogút. Zágonból indulva, kb. 2600 km gyaloglás után érkezett a településre, amelyről előzőleg megtudta, hogy magyar származású emberek élnek, és személyazonossági okmányukban ma is a magyar megnevezés áll a nemzetiségnél. A roppant kitartással megtett gyalogút élményeit a Gyalogosan Törökországban című könyvében írja le. Útja eredményes volt, sikerült beszélnie azokkal a falubeliekkel, akik törökül beszélnek, mohamedán vallásúak, de személyi irataikban büszkén mutatják a magyar szót.  Ez a könyv 6000 példányban jelent meg. Most újból megjelent, ez a hetedik, javított és bővített kiadás.
„A kezdettől a végig 2600 km utat tettem meg összesen, 84 napot kitevő gyaloglással. Ezalatt átvergődtem a Kárpátokon, a Dobrudzsai- és a Balkán-hegységen, az Uludag- és a Toros-hegyeken, magam mögött hagytam az Erdélyi-medencét, a Moldvai-, Dobrudzsai-, a Balkán- és az Anatóliai-fennsíkot, 306 településen haladtam át, ebből 260 falun és 46 városon. Bár több mint ezer kilométerre voltam az itthontól, a török nép páratlan szívélyessége feledtette a nagy távolságot. Nem csak a vendégnek kijáró tea, a vacsora vagy a szállás volt az, amiért köszönettel tartozom nekik, hiszen azt gyalogútjaim során máshol is biztosították, hanem a féltő gondoskodás, amivel körülvettek. Ilyet csak testvérek, rokonok vagy igen jó barátok között érezhet az ember.” (Beder Tibor)
            Az Egymás között magyarul könyve cikkeket, tanulmányokat foglal össze, „oltja a nyelvi szomjat”, rávilágít anyanyelvünk, magyarságunk fontosságára.

            A májusi könyvbemutatók interaktív jellegűek voltak, kellemes párbeszédben zajlottak, tehát nem az egyoldalúság jellemezte a két találkozást, hanem kérdésekkel, megjegyzésekkel, ötletekkel voltak tele a jelenlevők, olvasók részéről. És bizonyos kérdések bár megbeszélődtek, válaszra találtak, mégis maradtak nyitott gondolatok, még megválaszolásra váró kérdések…
Az író-olvasó találkozó végkicsengése az volt, hogy tiszteljünk más kultúrákat, nyelveket, de mi maradjunk meg magyarnak, elsősorban úgy, hogy tanuljunk, tudjunk történelmünkről, irodalmunkról, kultúránkról, mert ez az alapja a nemzettudatunknak. És gyakoroljuk anyanyelvünket… Adjunk tovább gyermekeinknek mindent magyarságunkból. Beder Tibor szerint mindenki, ha egy kicsit is tesz magyarságáért, nem veszünk el, de ha hagyjuk magunkat, még az erdélyi tömbmagyarság is veszélynek van kitéve. Csak vajon megtehetjük-e például azt – amit többek között szerzőnk javasolt –, hogy bárhol, bármikor beszéljünk magyarul, legyen az egy hivatali intézmény, vagy egy bolt…? Megtehetjük, ha elég bátrak vagyunk… és nem ijedünk meg az esetleges negatív visszajelzésektől. Ha kitartóak vagyunk, s nem lankadunk olyan tények láttán, hallatán, hogy egyre fogyunk, s hogy például ijesztően egyre kevesebb az iskolákba beíratott magyar gyerek (ld. Maroshévíz és környéke), hogy Marosvásárhelyen több a román ajkú ember, mint magyar, hogy veszélyben van a Kovásznai magyarság, ha Brassóhoz csatolják netán központosítás révén stb. És a szórványbeli magyarságról akkor még nem is beszéltünk…
            Beder Tibor könyvei révén nem bírálni kíván, hanem őt az aggodalom és az intő figyelemfelkeltés vezeti. Tenni tehát a megmaradásért, ez a feladat.

Márdirosz Ajka


Apáczai Csere János Pedagógusok Háza Könyvtára

Nincsenek megjegyzések: