2016. március 4., péntek

Olosz Lajos emlékműsor Csíkszeredában


 

A 2016. március másodikán, szerda délután öt órakor a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében kapott helyet a Helikon esték sorozat keretén belül az Olosz Lajos emlékműsor, amelyet a költő születésének 125. évfordulójára rendeztek meg. A szervezés a Helikon-Kemény János Alapítványnak köszönhető.
Az est meghívottjai Kiss Olosz Klára, Olosz Lajos unokája, Cseke Péter irodalomtörténész és H. Szabó Gyula, a Helikon-Kemény János Alapítvány elnöke voltak.
A vendégeket a megyei könyvtár részéről Bodor Katalin könyvtáros köszöntötte.


A köszöntőbeszéd után H. Szabó Gyula ismertetője következett a hajdani Helikoni közösség munkálkodásáról, értékéről, és arról, hogy ebben a szabad írói társaságban milyen szerep jutott Olosz Lajosnak. Külön kiemelte tevékenységének összetartó erejét. A romániai magyar írók és költők szabad íróközösségének fellegváraként működő Helikoni közösség megalapozta a következő generáció írói törekvéseit. A fiatal Olosz Lajosról is beszélt. Az Arad megyei Ágyán látta meg a napvilágot 1891. augusztus huszonharmadikán. Családjuk a közeli Kisjenőre (Chișineu-Criș) költözött át. Életének nagy részét itt töltötte. Öt esztendős korában került nagybátyjához, Olosz Istvánhoz Boksánbányára (Bocșa Montana), aki hatással volt későbbi műveltségére. Nagybátyjának vakvezetője, felolvasója és titkára lett. Az iskolát magánúton végezte Nagykőrösön és Szegeden, majd jogi tanulmányait Kolozsvárott folytatta. Ezt követően ügyvédi irodát nyitott és jogászként dolgozott. 1944-ben 17 hónapra munkatáborba internálták. Ezt követően nem engedték ügyvédként dolgozni. 1967-ben az írószövetség tagja lett. 1977-ben bekövetkezett haláláig az irodalomból élhetett.



Cseke Péter irodalomtörténész, átvéve H. Szabó Gyula gondolatait, A kisjenői csonkafenyő címmel előadást tartott Olosz Lajos életének fontos szakaszairól és költői pályájáról. Ő maga 1968-ban ismerkedett meg véle. A Látóhegyi töprengések és Olosz Lajos Félig élt élet kötetekből kiragadott idézeteket olvasott fel. Szerette a költészetet, de a filozófiát is, amelyet Somló Bódog professzor hatása alatt szívott magába. Verseit megjelentették az Erdélyi Szemlében, a Pásztortűzben. A húszas években az Ellenzék napilap munkatársa volt. 1923-ban jelent meg első kötete Gladiátorarc néven, amelyben fellelhető Ady hatása. A kritika pozitívan fogadta. E kötet után rátalált saját stílusára. 1926-ban , mint az Erdéyi Helikon egyik alapító tagja részt vett az első helikoni találkozón. A második világháború végéig számára kedves barátaival, Reményik Sándorral és Áprily Lajossal igényes irodalmi levelezést folytatott. A folytonosságot az 1944-es Bihar-hegységben felállított munkatárborba való internálása szakította meg. Rabságának éveiről, az ott eltöltött hétköznapjairól a feleségének írt levelekből tudunk meg többet, és versben is megörökítette. 1967-ben az írószövetség tagja lett. Költői pályafutásának második szakaszát a szülőföldjén tett látogatása ösztönözte. 1977. április 26-án tért örök nyugalomra.
Továbbá H. Szabó Gyula beszélt a Helikoni közösségről, az Erdélyi Szépműves Céh-ről, és Olosz Lajos ottani munkásságáról. Természetesen a helikoni találkozók házigazdáját, Kemény Jánost övezi a tisztelet, hiszen ő általa vált a marosvécsi kastély az erdélyi magyar írók, költők és értelmiségiek fellegvárává.



Az előadást Olosz Lajos unokája, Kiss Olosz Klára folytatta. Nagytatájáról összegyűjtött, és erre az alkalomra válogatott elektronikus fotóalbumot mutatott be. Egy kis időutazásba kapcsolódhatott be a közönség. Minden egyes képhez egy történet fűződött, ezáltal elevenedett meg az érdeklődők előtt Olosz Lajos élete.



A képekkel és személyes élményekkel való tálalás emelte, és bensőségesebbé tette az rendezvény hangulatát.



Az előadás után lehetett vásárolni az erdélyi helikoni írók köteteiből. Többek között Olosz Lajos összes verse is megtalálható volt.

Borbé Levente, könyvtáros


Nincsenek megjegyzések: