2016. június 10., péntek

Ködbe vesző életek tündöklése


    Nemrég volt alkalmam olvasni Pierre Michon kortárs francia író regényét, a Kisbetűs életeket (Vies minuscules). A mű teljesen magával ragadott, s bár nem egyszerre gazdagodtam az élményvilágával mégis olyannak tűnt, mintha le sem tette volna. Oka, hogy volt benne valami érdeklődést felcsigázó hullámzó harmónia.

    Számomra a regény kitalált történetek sora egybeolvadva. Bármennyire is  fiktív, a benne elmesélt életek históriái valószerűségükben válnak érdekessé. Elkalauzolnak az általunk kis embereknek hitt, néha jelentéktelennek megbélyegzett lelkek szentélyébe, abba az életbe, ahol a szereplők egyenrangúak lesznek azokkal, akikre a társadalom értékrendszere szerint oly nagyon felnézünk. Sőt, a kötet egyes részeiben misztikus világukban találjuk magunkat, a parányinak tűnő  életük pedig jelentőségteljessé és érdekessé válik.

    A történetek nyolc fejezetének hősein keresztül találkozhatunk az író életének nem éppen felhőtlen szakaszaival, amelyben hivatásának nehézségeit meséli el, felsorakoztatva szereplőként rokonait, ismerőseit és barátait. Az események líraiságában rejlő ereje töretlenül eljut a lélek legsötétebb bugyraiba, feltámasztva a valóságot, az élet elviselt és szeretett dolgait. Hozzánk szólnak, megszólítanak, s néha észrevétlenül belecsúsztatnak abba az atmoszférába, amelyben játszódnak az események. Az életnek a szakralitását véljük felfedezni, s megtaláljuk benne azokat az emberi eszményképeket, amelyek hasonlítanak önmagunkra még akkor is ha időközönként felüti fejét a gyűlölet. Az emlékképek sorozatában a véges élet mégsem múlik el nyomtalanul, továbbél a történetekben, s természetesen azok képzeletvilágában, akik újrateremtik Michon egybeszövődő rövidre szabott, s mégis gazdag eseményeivel sokkal hosszabbnak tűnő költői ábrázolással megteremtett világát.

    Ez a kötet   a mai kortárs próza egyik gyöngyszeme. Az élet szépsége párosul a költőies képek megjelenítésével. A természet, akár az évszakok változatossága, beleivódik a hősök mindennapjaiba, olvasásakor pedig ott érezzük, mint különös, de mégis ismerős látomást a zsigereinkben.

A mű magyar nyelvre való átültetése Szőcs Imre könyvtáros és műfordító munkája

A regény 2014-ben jelent meg Gondolat Kiadói Körnél Budapesten.


Borbé Levente könyvtáros

Nincsenek megjegyzések: