2018. április 5., csütörtök

„Felnőtt” a SZÉKELY SZÓTÁR


 
Biza (bizony), hogy igen. Hatalmasra sikeredett az előbbihez (előzőhöz) viszonyítva. A 2004-ben kiadott darab se volt semmi, de jóval szerényebb és szűköcskébb (kevesebb) szócikket tartalmazott a mostaninál. Nem azé (azért), hogy vizet se vihet neki, de azé ez az összeállítás mán (már) sokkal jobb! Sántha Attila a szavak gyűjtésébe ezúttal rendesen belédolgozott (beledolgozott). Volt mit csináljon... Az esszegyűjtött (összegyűjtött) anyag helyregyúrásába segítségére ügyekeztek (igyekeztek) Orbán János Dénes mint szerkesztő, és Luca Anna mint olvasószerkesztő. A szótárt mások es megficázták (itt – megtarkították, vonzóbbá tették). Sokkal kelletősebb (vonzóbb, kelendőbb) a benne lévő fotográfiákkal. Ádám Gyula és Fodor István csíki fényképészek keccintgetései (fényképei) díszítik az albumot, pont ott, ahol kell, ahol helye van annak a felvételnek.



Az ábécés sorrendű tájszótárhoz előzményként a székelyekről van egy cseppecske ismertető. Hogy es (is) élnek Erdélybe, vagy hova is ért el kezük, azaz hol es maradt fenn hasonló szójárás az övékből. Ezt követően a szavak eredetét birizgálja (itt – piszkálja, magyarázza) a szerző. Nem es beszéd, ezek a különösen megformált szavak a székelyek egyik nagy öröksége. Tárgyalja még a régi szavakhoz hézacsapódott (hozzáilleszkedett) gyerekbeszédet, s más jött-ment szavakot (szavakat), a magyarosabbat, a románosabbat, németesebbet, az örményesebbet, vagy a cigányosabbat, s ami még létezik ebbe a székelyes magyar nyelvbe. Mikor az lezárul, akkor gyürkölőzik neki (kezd neki) a szócikkek felépítésének magyarázatjába (magyarázatába), kiírja becsületesen a forrásokot (forrásokat), hogy honnan es szedte azokot (azokat). Beszél a rövidítésekről sa helységek neveiről. Sö, (és) mindezeket követően, amikor mán ennyire eligazította a szótár használóját, vág belé a szócikkek bémutatásába (bemutatásába), de nem szetetve (itt – nem elsietve, megnagyolva), hanem jó ráérősön (alaposan)! A szócikkek alatt fel van még az es tüntetve, hogy kitől, s honnan szedte azokot. Még az én nevem es meg-megjelenik imitt-amott.


A szótárt meg kell venni! Há (hát) milyen székelyek vagyunk, ha nem! Minden székelyföldi könyvtárba ott kéne legyen legalább egy példány! Ennek csak egy akadálya lehet, ha mégse jön össze, ha nem adnak rea lóvét (rá pénzt). Pedig nem es drága, egy lej hijján (híján) csak száz lej. Ha azt vesszük, már kilóra se semmi... Valóságban es egy bühnagy (hatalmas, a megszokottól sokkal nagyobb) szótár, de isteni fáintos (szuper, nagyon jó) darab (itt – munka).

Kapcsolódó világhálós beszéd a könyvről Sántha Attilával:


Borbé Levente,
könyvtáros, és székely atyafi


Nincsenek megjegyzések: