2018. május 8., kedd

Amit többször is jó újraolvasni

Vannak olvasmányok, amelyek túllépnek az egyszeri böngészésen. Ilyen Máté Angi Mamó című könyve. Viszonylag fiatal és kortárs alkotásról van szó. Alig egy évtizede jelent meg. Amikor újra kézbe vettem, újból nem tudtam letenni. Bizonyos részekhez pedig többször is visszakanyarodtam. 



Nem is oly régi, de már letűnt korszakba beágyazódott história minden egyes kis mozzanata magához csalogat. Nem érezni közhelyeket benne. Könnyen érthető nyelvezettel meséli el mindazt, amelyben a főszerep egy kislányé és a nagymamájáé.
A történet a kislány szemével bontakozik ki előttünk. Egy házasságon kívül született gyerek életét követi nyomon. Balszerencséjére édesanyja lebetegedve hazatér kislányával az anyjához. Hazatérte után nem sokkal meg is hal. A zabigyerek pedig a mamájával marad, Mamóval. 
 
Mamó nem a kedvesség mintaképe. Neki megvannak a saját külön bejáratú szabályai. Mégis unokája csak rá támaszkodhat, bármennyire is zord nagymamája, holott az életük enélkül is elég szegényes. A kislánynak még ebben a helyzetben is meg kell elégednie azzal ami van, noha nem kap tőle oltalmat, együttérzést, szeretetet. Szegényke magánya, kétszeres árvasága által, amelyet a meg nem értés és a nincstelenség jár körül, próbál jelezni a nagyvilág felé. Pedig kevésbé számít neki a súlya alatt roskadozó ház, amiben tengetik napjaikat. Neki csak szeretet kellene. Ezért igyekszik magába gyűjteni azokat a kevéske örömöket, amelyeket naponta kap az élettől. 
 
A kis ház, mint szimbóluma a mindenféle szegénységnek, még a lelkinek is, egyre nyomasztóbb hangulatot kölcsönöz ennek az univerzumnak, ahol helyet kapnak, úgy általában, a nagyszülők életemlékeinek szikrái. Ezért is néha gyertyalángként pillantak fel olvasás közben a bennem eltemetett emlékek nagyszüleimről, a házakról, a kis udvarokról, az utcákról, és az akkoriban megélt életről. 
 
Sajnos, a Mamó „biztosította” sivár és nyomorúságos élettől is el kell búcsúzzék. Amikor nagyanyja meghal, az ő élete is fordulatot vesz. Mi is történhetne más, mint az, hogy árvaházba dugják... Talán a megedzett kis lélek könnyebben vette az akadályokat az előtte álló újabb kihívásokkal szemben.

A belsőnkben szunnyadozó emlékeinket felszínre hozó olvasmányt diákok is böngészhetik. A cselekménye egy kivételes érdembeli kalandra hívja az olvasót. 
 
Borbé Levente

Nincsenek megjegyzések: