2018. augusztus 10., péntek

„Egy gondolat” két kötetben


A nyári esős napokon volt szerencsém megismerkedni Peter Wohlleben könyveivel. Elsőkén A fák titkos élete kötetét olvastam. Egy olyan elbűvölő világba kalauzol bennünket, ahol megismerhetjük a fák és a velük együtt élő növényzetet, valamint gombák mindennapjait, viselkedését, egymásra figyelését, és törekedését az életre. A szerző, aki több évtizede erdész, a tudományos munkákon kívül saját tapasztalatairól ír az erdők fáiról. Kiderül hogy ezek a növénykolosszusok féltve gondoskodnak utódaikról, figyelnek egymásra és ápolják betegeiket. Érdekes, mindezt a sajátos kialakított nyelvezetükkel teszik meg, azaz, a fák beszélgetnek, fájdalmat éreznek, tanulni és alkalmazkodni képesek, sőt harcot vívnak a számukra ellenséges fajokkal szemben… Wohlleben e rejtelmes világban való jártasságát tárja elénk egy kötet erejéig. Szemünk elé varázsolja az erdőt, s mi magunk lépkedünk annak ösvényein, érezve a gyökerek ropogását, a fák susogását, lábunk alatti puha mohát. Félszemmel észrevesszük a kis fatörzsek mellett megbúvó gombákat, ahogy a felszínalatti fonalhálózatukon keresztül küldik a környezetükben élő fáknak a bioinformációs jeleket. Megigézve halljuk a korhadó odúk és csutakokban rejlő számtalan kis élőlény sürgésködösét.

Igen, ez a könyv az, amely közelebb hozza olvasóihoz a természetet, és jobban megérteti, hogy micsoda kincs vesz körül, „akikkel” valójában meg kellene osszuk élettereinket, nem föltétlen ledózerolni, kelléknek használni.
Nagyon kellene óvni védeni a még létező őserdeinket, legtöbbször csak úgy, hogy békén hagyjuk. Figyelni kellene arra is hogyan ültetünk fákat, mert ők is érző lények. Az erdőgazdálkodás ne egy botcsinálta szakma legyen, hanem egyben a benne élő fajok védelme is. Az erőforrásaink pazarlását volna igazán jó véglegesen megszüntetni.



☘☘☘

A második kötet, amelynek címe Az állatok érzelmi élete szintén lenyűgöző olvasmány. E rejtélyes világ már egy kicsivel közelebb állhat az olvasóhoz, főleg, akinek volt valamilyen kapcsolata állatokkal, tartott állatot, és itt nemcsak a vadakra gondolok. Ugyanúgy mint az előző kötetben az állatok is telítve vannak érzelmi élettel: gondoskodóak, együttérzőek, taníthatóak, és természetesen „társadalmi életet” is élnek. A szerző mindezt nemcsak tudományos forrásokon nyugvó ismereteken keresztül közvetíti, hanem egyaránt tapasztalataira hagyatkozva, megfigyeléseire alapozva is. Az író személyes élményei, az olvasók számára, közelebb hozzák azt titokzatos állatvilágot, amelyet sokan csak részlegesen ismerünk. Rá kell ébrednünk arra, hogy mi emberek nem állunk olyan nagyon messze tőlük. Viselkedéseikben gyakran felfedezhetünk hasonló szokásokat, magatartásféléket és viszonyulásokat, amelyeket a mindennapi életünkben mi is magunkban hordunk. Éppen ezért a gazdag érzelmi világ nem egyedül az emberek kiváltsága.

☘☘☘

Együtt élni a természettel, mi emberek, főleg a városlakók, kezdünk elfelejteni. Pedig ez még nem is olyan régen másként volt. Egyértelműen működött az élővilág és a közöttünk való kapcsolat. Sokan közülünk még emlékezhetnek arra a gyerekkori világra, ahol a nagyszülők meséltek a rejtelmes erdők misztériumairól, a vadakról. Mély tisztelet övezte a rengeteget. A saját környezetüket pedig szeretettel és teljes odaadással gondozták.

A szerző közvetlensége megkönnyíti a könyv olvasását. Aki természetrajongó, annak megerősíti a benne lévő álláspontot. Másoknak pedig lehetőséget ad a megismerésre, vagy az újabb felfedezésre. Éppen ezért érdemes olvasni Wohlleben könyveit, majd többször is kézbe venni, fellapozni, keresni-kutatni benne.

Borbé Levente,
könyvtáros

Nincsenek megjegyzések: